bele ugrok a kútba hiszen minden én vagyok s ha magammal húznám a földet az bizony eltűnne s nem pislogna rám a fákról vénasszonyok poros emlékezete
összedőlt díszletek között ketten forgunk, szédülünk lassan, nyugodtan nincs erő ellenünk ködös, törékeny éjszaka csupán vörös hajadat látom szeretsz engem nagyon – tudom ez az egész csak egy álom