neszátlátszó lépteidhalványkék lépteidtenyerem könnyel megteliktenyerem vérrel megtelikhajad fekete fürtjeinhajad fekete fürtjeinszáz éjszakám fuldokliklépteiddel lélegzikölembe omló csókjaidbőröm virágát mérgezikelsuhanó arcodbanlétem fénye elszökik 

utánadpokolba a reménnyelmit magamnak alkottama harc nem harca szó sem bánt, nincs súlyaálmodott vigaszban lebegve fuldoklomcél nélkül szaladokelképzelt utamonapró jel se kellha nem mozdít, nem kelt feltávolabb mindentőlhonnan még távolság mérhetőmagányos csillagomcél nélkül…