bele ugrok a kútba hiszen minden én vagyok s ha magammal húznám a földet az bizony eltűnne s nem pislogna rám a fákról vénasszonyok poros emlékezete
elfogyott a sörömmár az éjszakát mammogommerre kellene most mennem?még mindig nem vagyok álmosse őrült, se magányoscsak üres mint az üvegemvissza sem váltható,értéktelen,jelzők nélküli életem.