bele ugrok a kútba hiszen minden én vagyok s ha magammal húznám a földet az bizony eltűnne s nem pislogna rám a fákról vénasszonyok poros emlékezete
minden nagyon rossznagyon rossz mindenrossz minden nagyonminden rossz nagyonnagyon minden rosszrossz nagyon minden
Bizonyosság Nagy folt az égs vele felböfögött mérgek keverednekformát önt lassan a világa völgyek túl mélyek ahhoz, hogy átlássuk őketa folyók fenekén nem marad meg…