nincs mit tenni lelkemtúl gyorsan múlik mindenmetszük egymást a végtelenbenvakok ülnek szemgödreimbenkézzel-lábbal, fénnyel-bájjaltapasztják mit tapasztalokagyaggal teli galamb vagyoka tudás bennem véletlenvedd el minden emlékemszórd szét ott hol nem járokhol teremtőm…