bele ugrok a kútba hiszen minden én vagyok s ha magammal húznám a földet az bizony eltűnne s nem pislogna rám a fákról vénasszonyok poros emlékezete
kávéfoltos ingem alattmiért vacogsz lelkem?hisz szívemben tűz hevíta gyomromban meg méreghangtalan tombolnak bennemmíg az ár mi kavarja a véremel nem mossa őket