bele ugrok a kútba hiszen minden én vagyok s ha magammal húznám a földet az bizony eltűnne s nem pislogna rám a fákról vénasszonyok poros emlékezete
heveny vágya, álma valóra válvakísértkapaszkodik bele körme karma szívét szapulvahúzzacsöpög lassan alvadva égve véretócsaválik, múlik, búvik hamis ígéretemögéülnek már ott páranarany, ezüst és ébenfa népekegymásra nézneklátnak, értenek,…