bele ugrok a kútba hiszen minden én vagyok s ha magammal húznám a földet az bizony eltűnne s nem pislogna rám a fákról vénasszonyok poros emlékezete
súlytalan súlyosanhangnékül hangosanlépteim hallgatomegyedül ahogyan mindigcsak te vagy itt velemvezess engem, vigyél elérzem, hogy mennem kellde nem csak a test mozogvalahol én is itt vagyokahol a nap rám ragyog