felhők alá mászok
hogy kövessen az ég
számba adott ágat húzok a vég felé
felhők alatt fekszem
a felhőkkel lélegzem
s mint ők én is elfolyok
kihullik belőlem minden
ami számomra túl nehéz
el visz a szél
s kiejtem a gallyat
testem görcsbe rándul
és átalakul a világmindenség embertelen
gombócává
2009.01.26. 13:49
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://karmakamra.blog.hu/api/trackback/id/tr16901373
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.