lányok kiknek szeméből kiesett a falat
meg nem hallgatott jóslatokkal hiába tapasztjátok szíveteken a lyukat
mit elgyengült karom utolsó erejével martam bele úgy
hogy észre se vettétek azt
csak szenvtelen arccal a semmibe meredten állva várjátok
hogy ez a világ megteljen megkerülhetetlen szépségetek gyilkos hidegével

mit nem bír el az agy
mi újra szántja azt
nyitott szátok némasága
csókkal kínzó bujasága
soha meg nem értett távolsága
halványuló ragyogása
sóstól édes virágzása
és a harapni készülő vágy

és én és minden akaratom,
összes álmom és gondolatom
pusztuljon bele most!
lányok, gyilkosok
egy élet túl kevés
egy mosoly túl sok