egy tányér kétségbeesésa szobában nincs szárnyalásse rajtam kívül senki máscsak bezárt koszos ablakoktorzítják a pillanatotkettő piros villanásés a szemhéj lassan bezárzajjá mosott hangos morajkészül már a szép új világhárom eltévedt pillantása lényeg mögé a bőröm…

hőség, hőségsört öntök magambadobok táncolnak fülledt agyambanrázza testem a vonata hortobágy visszanéztörli kezem homlokomigen igen kibontoma következő üveget - tovább már így nem mehetragyog velem a báj és én gyorsulok továbbmíg meg nem fejtem titkaita…