egy tányér kétségbeesés
a szobában nincs szárnyalás
se rajtam kívül senki más
csak bezárt koszos ablakok
torzítják a pillanatot

kettő piros villanás
és a szemhéj lassan bezár
zajjá mosott hangos moraj
készül már a szép új világ

három eltévedt pillantás
a lényeg mögé a bőröm alá
keresztül töltelék szavakon
nagy fémdobozban őrzött titok

négy napra van szükségem
hogy elnyelje feketeségem

egység, kétség, háromság
készül már a szép új világ…