egy tányér kétségbeesés
a szobában nincs szárnyalás
se rajtam kívül senki más
csak bezárt koszos ablakok
torzítják a pillanatot

kettő piros villanás
és a szemhéj lassan bezár
zajjá mosott hangos moraj
készül már a szép új világ

három eltévedt pillantás
a lényeg mögé a bőröm alá
keresztül töltelék szavakon
nagy fémdobozban őrzött titok

négy napra van szükségem
hogy elnyelje feketeségem

egység, kétség, háromság
készül már a szép új világ…

 

Szerző: vegato  2009.07.17. 18:05 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://karmakamra.blog.hu/api/trackback/id/tr821251897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása