ott ülök bentott ülök bent türelmes szemedbenkihajtott fémvázas kempingszékembenonnan nézem kezemben egy üvegsörrelamint küzdesz a kimondhatatlannalszemben veled áll egy hozzám nagyon hasonlótörött szárnyú csalogány, épp arra a válaszra várami olyan nehezen gördül ki a…

kitáguláskitágulni készül az éjmikor partra hív egy látomásmegvakít egy furcsa méregértem nyílnak virágok fekete szirmaiaz összes füst mit lenyeltemrám harap a sok hibámcsali vagyok, szemembenhaldokolnak a szempilláknem álmodom feleslegesenjózan vagyok részegenszárnyam poros…

nézz fel, nézz lenézz fel, nézz lemár megint egy napmár megint ugyanazalá merül a fák takarásában                  reményt vinni egy másik földreébredni veled csodaélni nélküled sohaegy kérdés…

lila égmegtalálhatatlan vagyagyamban szántanak a telken ahol laknak az emlékeim róladkába érzéseket vésnek a majdani fákba e földből kinőtt végtagokfáj a fáknak, fáj a kéznek és fáj majd annak is aki átéli őketén már eladtam józanságomat a létért, a lila ég minden…

na mosta problémaazazeszerintjellemzőennagyon sokszorlátjuk azt hogytulajdonképpenegyébkéntkvázijótehátmég valamiehhez képestlásda kérdés azokéugye?ennyi.