ott ülök bent
ott ülök bent türelmes szemedben
kihajtott fémvázas kempingszékemben
onnan nézem kezemben egy üvegsörrel
amint küzdesz a kimondhatatlannal
szemben veled áll egy hozzám nagyon hasonló
törött szárnyú csalogány, épp arra a válaszra vár
ami olyan nehezen gördül ki a fogaid között
hogy szinte már fáj ez a finomság. nem
borsózik a hát, élj tovább nélkülem
de hogyan éljek egy oszlophoz kötötten
mikor ínséges vágy emészt harapni a jóra
egy másfajta szóra, csillogni a szemedben
*mától hirdetés mentes a kamra
