Szépen hullnak rám a tavasz első könnyei
próbálom megidézni oldalra dőlt
testedet miként omlásnak indult és
rám csusszant

Kinézek a fák épp oly büszkén lejtenek
mint tegnap vagy azelőtt bennük
kavarog a nap a víz a felhők a múlt
és 14 kérdőjel kapaszkodik combjaikba
lehull a nap és este lesz

Szemfedőm ráborul a képre számból
kifolynak a szavak a Nagybetűk régen
alszanak a kicsik még bujtatják
az örök nagy titkokat
Mond, hol alszol ma éjjel?

A holdtányér aljában marék halványköd
liget osztozik a fénnyel de veszít
és így hamu bőrödnek jut az összes csillogás
Aludj míg lehet!

Hajnal van s míg ezt kimondtam
elmúlt a szerelem görcstengerben
úsznak tovább a fák a nehéz réteken
Tanácstalanul.