ma éjjel nem fárad a szem
csak bután nyúl a szemhéjak után
melegségre vágyik és megértésre
ma éjjel elborult a bál
mindenki tiszta mint a hó
lassan kapom meg az elalváshoz valót
férfitündér
lelkem hová ültesselek?
karomba nem lesz jó biztosan
túl szoros az ölelés és nagyok a karmaim
szeretnélek megfordítani, megforgatni párszor
csak hogy jobban lássalak
hogy elraktározzam a hasznosíthatót
ráül fejemre ez az éjszaka
a mutató lassan mozdul
mintha nem múlna az idő úgy török össze
s velem együtt meghal minden
amit belőled nyertem – minden ami ért is valamit