nincs mit tenni lelkem
túl gyorsan múlik minden
metszük egymást a végtelenben
vakok ülnek szemgödreimben
kézzel-lábbal, fénnyel-bájjal
tapasztják mit tapasztalok
agyaggal teli galamb vagyok
a tudás bennem véletlen
vedd el minden emlékem
szórd szét ott hol nem járok
hol teremtőm megbocsátott
2010.06.28. 14:54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://karmakamra.blog.hu/api/trackback/id/tr152116113
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.