sírnak nyomodban az egyszerű szívek
múlnak némán a drága másodperek
hosszú töprengés és mozdulatlanság
gyere, gyere közelebb csillagléptű lány

mi foglyai a bűnös ragyogásnak
nem tudunk hinni a békítő sugárnak
hisz te fényed sem más csak csapkodás
esztelen repkedés vagy szent bizonyosság

a minden gátat ledöntő vágynak
egy pillantása a boldogságnak
s ha szorul derekunkon az aranyfonál
érted küszköd majd a lelkünk csupán