cseresznye íz

mikor még kegyetlen voltam
nevetni tudtam
nem volt célom a borítékban
nem volt görcsben minden izmom
mikor még szerettelek

még nem gondoltam jól át
mi ébreszt, mi altat
mi az ami a felhőket az égen tartja
és habszerű szerkezetüket létrehozza felénk
milyen kéz keveri cseresznye ízű füstünket bele
úgy a fejembe, az álmaimba, az életembe
hogy nem múlik illata
időtlen emléke

nem tudok nyelni
öreg testem megeszi a fiatalt
győz a gyors, biztos zuhanás
teremtőm lábai elé

istenem
nem jutnak eszembe a szavak,
sem az hogy bocsánat
sem az hogy szerelem

morzsákat szórok galambok elé
de ők csak
nevetnek felettem