elfeküdt

gyarapodom
gyarapodom
mi nappal rám feküdt
a hold a holdudvar
s a kettő együtt
már egészen lágy vagyok
a szám íze szerdán gyümölcs
a szám íze szerdán édes
lépten nyomon rám köszönnek
az elhervadt alkonyok
mondom már egészen lágy vagyok
ki a kertből, fel a fára
fut a mélység fölfelé
éjjel szökök karjaidba
gyorsan ölő mérget adj!
mindenki morfiumért sír, de én hallgatok
körmeim alján lapul 18 évem minden kínja
50 méter
bármerre innen
csak vigyél el magaddal
azt mondtad esni fog mikor ránk szakadt ez az álom
s én azóta szomjazom, óh igen nagyon szomjazom
messze délen beborult
messze nagyon szomorú
messze messze
nagyon messze van
minden
ilyen ez a vég, nem szorít sehol
csak gyarapodik, mint a sóhajok száma
jaj jaj mást nem tudok mondani
már egészen vén vagyok  

(félek ez már így marad)