51 Kihajt a bú ingujjamból és ráfonódik
derekamra, nem szorít sehol csak összetart.
Elúszni hagytuk a papírgőzöst, s most biztosan
siratja hajdani szép szerelmeit, az ollót és a kezet.
Ne búsulj a tél elfog múlni, s a
jég nem fölöttünk fagy be, lélegezni
nem felejtünk, s a hideg napokon túl felindulva
eljutunk a háborodott igazságvonalak metszéséhez.
Igazság nincs, minden szó hazug.
De te könnyen kijátszhatod az éji pilóta
figyelmét, így rágyújthatsz ott is ahol tilos.
Rendszerekbe vagyunk zárva, nekem a fél karom
csonk. Kedves barátom te pedig hiába
hajtasz már véget ért az akció mielőtt e világra érkeztél
világító szemeiddel figyelmet pislogni ránk értetlenekre.
Azóta fuldoklunk a rád ki gondolt szavaktól.
Messze jutottál s most, olyan messze vagy hogy nem ér el
hozzád vekkered hangja így alszol el
titkokkal válladon. Seperd be hát könnyedén e titkokat
szemhéjaid alá és hunyd be a szemed.
Látni nem érdemes pillanatnyilag.