percek múlnak, hűvös az éj
közelebb lépek, hogy megismerjél
sajnos a vágy túl félénk
nem él az mi megérint
semmi más csak a szívem maradt
lélekből gyúrt emlék maszat
meg gúny a szemedből kifolyva
egymaga sír egymaga
mert te sem maradtál a gyilkolásra
a vérből eltűnt narancssárga
szitkod ízét nyammogom
ha megvan nyelvem rád nyomom

ásítok
valami nedves érintés
lila tengerek, lila titka
mélység, magasság, mennydörgés
életből elszököt reménység
vad erdőből előtört ösztönlény
elmarta árnyékom mesgyéjét
azóta fény nélkül keringek
élet, élet
milyen élet?
évek, nappalok, zöld szemek
nincs miért, nincs kinek
csak a mozdulat a hajthatatlan mozdulat
és a padokba karcolt nagy szavak
számítanak
más nem maradt 
ne nézz körbe egyedül vagy!