lerágom körmeimszépen sorra mindetmond csak ez már én vagyok?meg nem értett erőkemberek akiket szeretekemberek akiket nem szeretekmegtörlöm homlokomjól tudod szorongommíg halálhírem nem kapodaddig még itt vagyoknem mozgoknem beszélekszáz álmatlan éjszakánmind te jársz…

az élet nedvében ázvanem értem el a fényeketlétrát döntve a magas falnaknem értem el a szintemetfokról fokra megbirkózvabelém másztak a félelmekhogy soha többé soha újrane nézhessek fel veledte vagy tükröm tragédiámde én tovább láttam bennedretinám jegén haldokolvanem…

   lélekben nagyfejű gyilkosomott alszom melletted hallgatommiként jár testedben a vér –zörögnehéz titkolnom mámoros gyönyörömsikertelen minden mozdulat felédellök tőled a hallgatag félelem – a mélygyorsan megtörlöm arcom és rád nyomomlélekben kedvesem…

nincs mit tenni lelkemtúl gyorsan múlik mindenmetszük egymást a végtelenbenvakok ülnek szemgödreimbenkézzel-lábbal, fénnyel-bájjaltapasztják mit tapasztalokagyaggal teli galamb vagyoka tudás bennem véletlenvedd el minden emlékemszórd szét ott hol nem járokhol teremtőm…

ülök és nem jövök rá semmiremás ez a dallammás ez a vágytestet ölt bennem a világén vagyok a szélén vagyok a tűzkezemben bolygók vesznek elelfut tőlem minden ami kellminden amiben hinni lehetetmellbe vág és kinevettőlem nagyobb jellemekfeketék és fehérekremegek és…