emberek szívében

elkenve fekszenek a felhorzsolt sérelmeim
szökik belőlem a remény egy másik ruhámba
cserélődnek lábaim, s a tánc állandósul
meggyullad az ég és elégeti az éjszakát
én meg boldog vagyok, hogy itt lehetek

táplál az olvadó hó mi átitat
mennem kell az út meggörbül és lecsúszok
ki keres még e vidéken menedéket?
ember szívedben reszket a november
ha behunyom szemem látni fogom biztosan

egy pezsgő világot látok én, ember ül ember fején
kinyújtanám nyelvemet, de visszahúz egy reflex
egy báb vagyok csupán a kezedben
nevetve hullok le köréd, s te azt hiszed
véget ért az első alkalom

völgyekben fekszem ezer év temet, de lélegzek
tisztábban, mint mikor még bűn volt a lélegzés
test, test mellet eltörpül a gyűlölt város
ember: az életed az önzés unalmas medre!
bevarrt szemekkel gyönyörködöm

elaltat valami szomorú álom
hideg érintéseken keresztül mozdulok
túl közel vagytok! túl közel vagytok!
ne kapkodj, elmegyek
s nyomomban kék ibolyák nyílnak minden reggel…  

a véremben

neked hoztam a szót ---> türelem
két tenyerem előled rejti a fényt ---> nagy titok vagy
hozzád szökik a vágy ---> mert boldog vagy
benned alszik a remény ---> óh bárcsak láthatnálak

a harag benned gerjed ---> nem látlak
gyilkolod a valóságot ---> nem látlak
érted küzd a test a lélek ---> kizártad
te hallod csak az éneket ---> bezártad

lehull, omlik az indulat ---> meglátlak
elzötyögsz messzi éji kocsin ---> est tenger
nem nyílik nyomodban megértés ---> kapdos a szél
elalszol te, s elalszok én ---> nem látlak
 
neked szültem a szót ---> bocsánat
két nagy szemed könnyeiért ---> bocsáss meg!
felhők szaladnak közénk ---> nagy titok vagy
benned alszik a boldogság ---> óh bárcsak láthatnálak


 

ott ülök bent

ott ülök bent türelmes szemedben
kihajtott fémvázas kempingszékemben
onnan nézem kezemben egy üvegsörrel
amint küzdesz a kimondhatatlannal

szemben veled áll egy hozzám nagyon hasonló
törött szárnyú csalogány, épp arra a válaszra vár
ami olyan nehezen gördül ki a fogaid között
hogy szinte már fáj ez a finomság. nem

borsózik a hát, élj tovább nélkülem
de hogyan éljek egy oszlophoz kötötten
mikor ínséges vágy emészt harapni a jóra
egy másfajta szóra, csillogni a szemedben

*mától hirdetés mentes a kamra

kitágulás

kitágulni készül az éj
mikor partra hív egy látomás
megvakít egy furcsa méreg
értem nyílnak virágok fekete szirmai

az összes füst mit lenyeltem
rám harap a sok hibám
csali vagyok, szememben
haldokolnak a szempillák

nem álmodom feleslegesen
józan vagyok részegen
szárnyam poros mocskát mosom
hajnali édes szenteltvízben

óh most nagyon!

szavam halld meg távoli árny
ébred a test amelyben élek
hiába gyorsul egyre a világ
egy élet kell míg célba érek

 

nézz fel, nézz le

nézz fel, nézz le
már megint egy nap
már megint ugyanaz

alá merül a fák takarásában
                  reményt vinni egy másik földre

ébredni veled csoda
élni nélküled soha

egy kérdés tegnapról megfejti a holnapot
csak még ma kell kibírni egyedül!
a horizont szerelmeseinek nincs második hely
hiába a lencse, hiába szeretne
ilyen szűk szemben nem férünk mind el

látni a napot