nincs megoldás

részegen elveszve józan szemekben
szerelmes szavakat elfojtó csalódás
üres kezemből, üres utcákon
loholva menekül előlem a megoldás

mit ér a szó ha nem húz közelebb?
mit ér az álom ha fel kell ébrednem?
mit ér a vágy ha meghal érte egy világ?
mit ér a fájdalom ha soha nem jön megváltás

nem elég amit vársz, bajban van a világ
nem elég az ölelés, megöl minden érintés
nem mondhatom el neked, mi van hogyha tévedek
teljes szívemből fáj, az hogy soha nem lesz megoldás

 

nesz

átlátszó lépteid
halványkék lépteid
tenyerem könnyel megtelik
tenyerem vérrel megtelik

hajad fekete fürtjein
hajad fekete fürtjein
száz éjszakám fuldoklik
lépteiddel lélegzik

ölembe omló csókjaid
bőröm virágát mérgezik
elsuhanó arcodban
létem fénye elszökik

utánad

pokolba a reménnyel
mit magamnak alkottam
a harc nem harc
a szó sem bánt, nincs súlya
álmodott vigaszban lebegve fuldoklom
cél nélkül szaladok
elképzelt utamon

apró jel se kell
ha nem mozdít, nem kelt fel
távolabb mindentől
honnan még távolság mérhető
magányos csillagom
cél nélkül szaladok
elképzelt utamon

utánad...

a rímek vége

Zenélj, zenélj ne nézz a szemembe
a tükrök megfagynak és kisimul a lélek
borzongva hallgatlak, szaladok lépteim
elégnek ne nézz rám mert elillansz
letakarlak hogy megmenekülj

Hull a por és vénülnek a fák
egy csont a múlt az ezer jó fű alatt
kaparj kaszás nem találsz ha dobbanunk
a föld szétrobban és repülünk
muzsikánk megújulás

A rímek vége leplünk feketén ragyog
testünk egy a végtelen titokgyűjtő
kint alszik a semmi mellett, hallom
gyökereikben remegnek a lelkek ők ezt
nem így akarták, soha

remek, remeg

kő fúj, szél üt, megsebez
arcom kerek, szemem dagad, lehet
elfutok mire végre felismered

dacos képek, furcsa lélek, sebek
fertőző, csúnya, bántó, lényegbe vágó sebek
feltépem eléd állva mindet, meleg

agyzaj, vérbarlang, erek
bugyog, buggyan és remeg, testem
tükre annak, ami marad, miután lenyelted