arcpír

te csak, ha vagy
lesd a nyakat
a vékony fület
az áll vonalat

ami ebből
neked marad
arcpír, mosoly, tekintet
elfordul ha megfejted
 

túl régen, túl mélyen

elfojtott indulat
sírba tolja arcomat
kezemből kifutnak a tegnapok
a kérdést se értve hallgatok

hol vagy te ilyenkor
mikor az árnyak hordanak
homlokomra ráncokat
világba kiáltom hiányod

a Föld forog a Nap ragyog
források alján megbújok
túl régen, túl mélyen
a szánalom medrében

imát mormol a szám
megváltást remél a lelkem
görcsök közt öl meg a vágy
érezni újra kegyetlenséged 

percek múlnak, hűvös az éj
közelebb lépek, hogy megismerjél
sajnos a vágy túl félénk
nem él az mi megérint
semmi más csak a szívem maradt
lélekből gyúrt emlék maszat
meg gúny a szemedből kifolyva
egymaga sír egymaga
mert te sem maradtál a gyilkolásra
a vérből eltűnt narancssárga
szitkod ízét nyammogom
ha megvan nyelvem rád nyomom

ásítok
valami nedves érintés
lila tengerek, lila titka
mélység, magasság, mennydörgés
életből elszököt reménység
vad erdőből előtört ösztönlény
elmarta árnyékom mesgyéjét
azóta fény nélkül keringek
élet, élet
milyen élet?
évek, nappalok, zöld szemek
nincs miért, nincs kinek
csak a mozdulat a hajthatatlan mozdulat
és a padokba karcolt nagy szavak
számítanak
más nem maradt 
ne nézz körbe egyedül vagy!

két pina

a dugóban állok -vagina
a lábadon állok - vagina
vesztem hatalmas lelkem lesz
igaz
nem mondta senki, hogy mi vár
ha nem érek oda
soha
 

 

51 Kihajt a bú ingujjamból és ráfonódik
derekamra, nem szorít sehol csak összetart.
Elúszni hagytuk a papírgőzöst, s most biztosan
siratja hajdani szép szerelmeit, az ollót és a kezet.
Ne búsulj a tél elfog múlni, s a
jég nem fölöttünk fagy be, lélegezni
nem felejtünk, s a hideg napokon túl felindulva
eljutunk a háborodott igazságvonalak metszéséhez.
Igazság nincs, minden szó hazug.
De te könnyen kijátszhatod az éji pilóta
figyelmét, így rágyújthatsz ott is ahol tilos.
Rendszerekbe vagyunk zárva, nekem a fél karom
csonk. Kedves barátom te pedig hiába
hajtasz már véget ért az akció mielőtt e világra érkeztél
világító szemeiddel figyelmet pislogni ránk értetlenekre.
Azóta fuldoklunk a rád ki gondolt szavaktól.
Messze jutottál s most, olyan messze vagy hogy nem ér el
hozzád vekkered hangja így alszol el
titkokkal válladon. Seperd be hát könnyedén e titkokat
szemhéjaid alá és hunyd be a szemed.
Látni nem érdemes pillanatnyilag.