le a torkomon

keresztül a nap világítja azt a
mély titkod, ami nem fér egyszerre
még ha erősen nyomjuk se
nyögve és tekerve
le a torkomon
 

lázas léptek kopognak a sárban
a múltból jött fiú oda készül ahova én járok temetni a vágyaimat
a fáknak a levél nesze kell
miért követnek engem titkon
gyors léptű árnyak – nekem nincs titkom előttük

tegnap tudtam örülni a fénynek játszott az arcomon
becsuktam szemem és számoltam a perceket
mikor álmomban sírva fakadok
egy boldog ember biztosan kinevet
szeretem nézni ha mások szeretnek megint másokat

szója, olaj, női hormonok
valaki azt mondta én egy őrült vagyok
és ideges szememben alszik a fájdalom
 

hajó vagyok, lüktet a szívem
hajó vagyok elborulok, elborulok nagyon
lakatlan sziget vagyok, álomba szédülök
álmomban király vagyok, bort iszok a trónomon
álmomban ember vagyok és világosak a szemeim
kegyetlen, hogy semmi sem változik

madár vagyok űzöm a napot
madár vagyok hallgatok mélyen hallgatok
sírom a lét, suttogok ha félek
ember vagyok, nem sokat remélek
ember vagyok, betegek a vágyaim
ember vagyok, minden nap elásom magam  

elfeküdt

gyarapodom
gyarapodom
mi nappal rám feküdt
a hold a holdudvar
s a kettő együtt
már egészen lágy vagyok
a szám íze szerdán gyümölcs
a szám íze szerdán édes
lépten nyomon rám köszönnek
az elhervadt alkonyok
mondom már egészen lágy vagyok
ki a kertből, fel a fára
fut a mélység fölfelé
éjjel szökök karjaidba
gyorsan ölő mérget adj!
mindenki morfiumért sír, de én hallgatok
körmeim alján lapul 18 évem minden kínja
50 méter
bármerre innen
csak vigyél el magaddal
azt mondtad esni fog mikor ránk szakadt ez az álom
s én azóta szomjazom, óh igen nagyon szomjazom
messze délen beborult
messze nagyon szomorú
messze messze
nagyon messze van
minden
ilyen ez a vég, nem szorít sehol
csak gyarapodik, mint a sóhajok száma
jaj jaj mást nem tudok mondani
már egészen vén vagyok  

(félek ez már így marad)

sör, sör, sör
sok kétely olvad bele a számba
értelmet hozok vesző létem sokadik sírjára
a kör bezárul a fény kialszik
aki szeretett az többé nem szeret már
egyszerű dolgok áldás, halhatatlanság
és valami túl kicsi törékeny boldogság
birkóznak most velem és vesztenek
mert én legyőzhetetlen vagyok
és nyüszítve halok meg