Bizonyosság

Nagy folt az ég
s vele felböfögött mérgek keverednek
formát önt lassan a világ
a völgyek túl mélyek ahhoz, hogy átlássuk őket
a folyók fenekén nem marad meg semmi
s hiába kiálltunk a szavak már nem járják át a tereket
a nap lezuhant egyedül maradtunk
csak mi és a legyőzhetetlen bizonyosság
a vég.

 

Szerző: vegato  2009.02.16. 23:27 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://karmakamra.blog.hu/api/trackback/id/tr46929313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tirgit · http://myotherside.blog.hu/ 2009.02.17. 23:18:38

Tök jó verseket írsz, úgyhogy igazából mindegy is lenne hogy ezt most melyikhez írom.
Szóval rengeteg nagyon jó gondolatod van, viszont nekem sok versed végéről hiányzik valami csattanó. Ha meg nem csattanó, akkor egy rím. Nekem ezért a legtöbb olyan, mintha még íratná magát tovább. És mondom... ez azért zavar mert egyébként nagyon jók.
Továbbra is a "félegyenes" a kedvencem.
(sorry a kritikáért, gondoltam én szeretem az ilyesmit - ha pozitív, ha negatív -, ezért bátorkodtam leírni)
hali! Tibi

vegato · http://smileandrun.blog.hu/ 2009.02.18. 09:47:30

@Tirgit: szia, köszi az krititkát, valószínűleg igazad van. azért lehet ez mert kapkodva írom őket többnyire és nem megfontoltan. jellemzően olyankor amikor teljesen mással kellene foglalkoznom :)
süti beállítások módosítása