csak így
üresen, lassan, lázasan, félve
egyedül persze az égre sem nézve
napsugár mögöttem, zsebemben méreg
csak téged féltelek, csak miattad élek

de amire emlékszem megfojt és felemészt
amit loptam semmire nem elég
és amit adhatnál tudom hogy nem adod
egyedül! egyedül! egyedül én vagyok!

nincs mese árnyékom elszalad
a fuldokló remény élesen felkacag

valahol egy reggel
valahol meg sem születtem
valahol biztosan
valahol
jó nekem

akarom most
akarom most
mi függésbe hoz
elrejtett arcodon
megszelídült mosolyodat