én
mindent megígérek
ha kell
csak a földet hagytam el
és az érzést ami itt tartott
ami
suttogott a füleimbe,
felborított álmaimban,
bámult a buszon,
követett a sötétben,
elém állt a sorban,
de félrelöktem őt
szabad vagyok már
ha kell
mindent elfelejtek
én
 

csak így
üresen, lassan, lázasan, félve
egyedül persze az égre sem nézve
napsugár mögöttem, zsebemben méreg
csak téged féltelek, csak miattad élek

de amire emlékszem megfojt és felemészt
amit loptam semmire nem elég
és amit adhatnál tudom hogy nem adod
egyedül! egyedül! egyedül én vagyok!

nincs mese árnyékom elszalad
a fuldokló remény élesen felkacag

valahol egy reggel
valahol meg sem születtem
valahol biztosan
valahol
jó nekem

akarom most
akarom most
mi függésbe hoz
elrejtett arcodon
megszelídült mosolyodat

nincs erőm
nincs erőm
egyedül vagyok
nincs erőm, nincs erőm
hiába szaladok

hiába izzadok, hiába szédülök
a végletekig megfeszülök
józanul részegen
részegen józanul
egyedül nem lehet
szerelemre éhesen

ami egyszer
nem lehet még egyszer
bármi van, semmi nincs
vagy ha van nem segít
forognak napjaim
lelkem a porban ül
elalszom
elalszom
életem elrepül

40 nap 40 év
érintés
érintés
száraz szavak
gyilkos szelek
olyan messze amit nem ismerek
az út túl veszélyes
nem találok vissza
fogynak a mosolyok
fogynak az ölelések
egyedül szerelmes istenek jóságától sújtva
az út végén te vársz
elfelejtett boldogság

elfogyott a söröm
már az éjszakát mammogom
merre kellene most mennem?
még mindig nem vagyok álmos
se őrült, se magányos
csak üres mint az üvegem
vissza sem váltható,
értéktelen,
jelzők nélküli életem.

mégha tudom is minden szavad hazugság
pálmafa pilláid alatt elfedett kín és mohóság
harpni készülő akaratod mindegy hol talál
készen állok bármire nem érdekel a valóság

mégha érzem is a holnapi sebeken mennyire fáj
csak aludni szeretnék nyugodtan egy éjszakát
vesztett érzések ha egy utolsó esélyt kaphatnának
talán újra hinni tudnék a kutak szavának