Tagadás

Tagadom a lehulló levelek apró zörejét
A fülsüketítő robbanást a fejemben
Az omló falak szürke látványát
Tagadom az észt a szunnyadó értelmet

Tagadom a bíbort, a pirosat és a vöröset
Minden fajta ellenállást s a tömeget
A ránk zuhanó terhek súlyát a tényeket
Tagadom mindazt ami egykor létezett

Tagadom a gyönyört rejtő éjszakákat
A múlt zsákjában összegyűjtött szép órákat
A felém szálló szellőket s a pillantásod
Tagadom a csókod ízét a boldogságot

Tagadom a belém gyötört hazug álmokat
A felelőtlen lépteimet a hasztalan könnyeket
Tagadom hogy megszülettem az életem
Tagadom hogy itt állok s szorítom szívedet