lila ég

megtalálhatatlan vagy
agyamban szántanak a telken ahol laknak az emlékeim rólad
kába érzéseket vésnek a majdani fákba e földből kinőtt végtagok
fáj a fáknak, fáj a kéznek és fáj majd annak is aki átéli őket
én már eladtam józanságomat a létért, a lila ég minden árnyalatáért
egy csepp mennyországért, a nagyasszony fodros szoknyájának egyetlen suhintásáért
mosolyok tizennégy másodpercéért
mert másom sem maradt
azért

úton feléd vagy amerre sejtettem hogy vagy
ellopták a pénzt amit a józanságomért kaptam
így most részegen egy fillér nélkül keresem merre lehet
acél szíved bejárata
ahonnan kitiltottak engem mert olyan mérhetetlenül szerettelek

be húz magába a félelem mi rám esik ha végre
jut levegő oda ahol ez a félelem születik meg bennem
azt hiszem a torkomban vagy ha nem hát ott érzem
lenyelhetetlen félelem, kimondhatatlan félelem
olyasmi mint lepkének látni kitépett szárnyait
rossz nagyon
megállíthatatlan
megtalálhatatlan vagy
pillangó